A lángnyelvek apokaliptikus szimbóluma

Kedves Olvasóink és Barátaink!

Ez a levél (még mindig a karanténból) Lag ba omer előestéjén kerül – ha az internet-leterheltsége is így akarja – a képernyőtökre. Nem kívánunk ez alkalomból vidám tűzgyújtást, nem a karantén okán, hanem mert ez nem hagyománya a magyar zsidóságnak. Annál inkább Izraelnek, ahol a szent Meron hegyen gyújtják a Simon bar Johaj, az első kabalista emlékére a roppant csóvákat, de az egész országban is fellobbanak a lángok nem is csupán a misztikus zsidó tanok „kollektív emlékezete okán”, hanem azért, mert jó kint lenni a természetben, körülállni-ülni a sötétségből misztikus fényeket sugárzó lángnyelveket, együtt lenni, énekelni, megmártózni a tűz rejtélyes üzeneteiben, amelyek tudat alatt visszaringatnak az emberiség bölcsőjébe, amikor a tűz szent volt. (De most Izraelben is módjával engedélyezett ez a tűz-ünnep.)

Azonban a lángnyelvek az apokaliptikus idők szimbóluma is egyben, mint Ámos Imrénk képein. Amelyek milyen aktualitással beszélik el a jelenünk idejét és sötét jövővel terheltségét. A lag ba omeri hagyománynak része egy nagy járvány puszításának a hirtelen és csodás megszűnése is Rabbi Akiva korában. (Tanítványai körében azért pusztított a vész, mert nem viseltettek egymás iránt kellő tisztelettel.)

S vajon a mi korunkban, hogyan viseltetünk embertársaink irányába? Erre válaszolni meghaladná a képességeinket, csak azt kívánhatjuk, hogy most is szakadjon véget ha kell, akkor csodával az „öldöklő” angyal” pusztítása az egész világon. Ha megérdemeljük, ha nem.

Mindenesetre a magunk tüzét is meggyújtottuk, hogy engedve a felszólításnak - „műveljétek kertjeitek” -, megtisztítsuk a kertet mindattól, amelyet a koronavírus miatt nem tudtunk eltakarítani, hogy a nyarat az oly felértékelődött vidéken (falun), az üde természetben tölthessük el – hogy az így nyert energiákat a Múlt és Jövő és ügyébe fektethessük.

Heller Ágnes is Nagyörzsönyben töltődött fel, ahol e tüzek e hétvégen fellobbantak. (A tűzgyújtási tilalom ellenére, de kellő elővigyázatossággal.). Ágnes nem egyszer panaszolta szeptemberben, amikor a New School-ban tartott szemesztereire New Yorkba utazott, hogy sírni lenne kedve, hogy el kell hagynia kedvenc faluját és hegyeit. A szelleme rajta ül a nagy megtelepedettje nélkül maradt falunkon egyre érzékelhetőbben. Holnap lesz a kilenvenegyedik születésnapja, amit talán azért nem volt hajlandó megélni, mert szerette a kerek számokat – amelynek befejezettsége megérzékíti a roppant életművét, amely többszörösen is teljes és befejezett.

Nagybörzsönyiek több dimenzióban. Eti Ruso kiállítás megnyitójára felkészülve, 2017

Erre a kerek évszámra jelentettük meg két kötetünket épp egy éve: egy Festschriftet, s 90 írását, amelyet a Múlt és Jövőnek írt – ezzel a folyóiratunk gerincét alkotva, ahogy Ady Endre a Nyugatnak. (Igen, nem tartjuk túlzónak a hasonlatot.) Amikor ajánljuk ezt a két nagy összegzés-kötetet, nem tudunk mellékelni hozzá semmilyen ajánló-reflektáló szöveget. Ugyanis e két könyvről egy év alatt egyetlen ismertetés nem jelent meg. Ez a recepció-hiány a mai magyar szellemi élet lemeztelenítően szembesítő tükre. Lehet, nem comme il faut kiadó adta ki Ágnes műveit – de mit csináljunk, a Múlt és Jövő volt Heller Ágnes kiadója az elmúlt emberöltő alatt. Különösen fájó, de annál beszédesebb a fórum hallgatása, amelynek fő influenszer súgói Ágnes barátai. (Fórum és barátok .... a helyes megfejtők egy tetszőlegesen választható Heller Ágnes művet kapnak ajándékba kiadónktól.)

Heller Ágnes elvesztéséért, s recepció hiányáért a most felszabadított művei közül beszédesen a Trauma címűt választottuk.

Az első nélküle töltött születésnapján hallgassuk az ő szavait, töltsünk vele egy órát, bizonyára segít a gyászmunkánkban.