Kiszabadulni a régi-új szabadságba és felelősségbe nem is olyan egyszerű. Mit találunk majd a negyedévvel ezelőtti világ fövenyén, amelyről levonulni látszik az ár.

A Múlt és Jövő folyóirat és kiadó hírlevele

Kedves barátaink, olvasóink!

Ó régi börtönök - sóhajtanánk föl a költővel. (S olvassuk is el a verset, sőt többször is)

Radnóti Miklós

Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK

Ó, régi börtönök nyugalma, szép
és régimódi szenvedés, halál
költőhalál, fennkölt és hősi kép,
tagolt beszéd, mely hallgatót talál, -
mily messzi már. A semmiségbe lép,
ki most mozdulni mer. A köd szitál.
A valóság, mint megrepedt cserép,
nem tart már formát és csak arra vár,
hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.
Mi lesz most azzal, aki míg csak él,
amíg csak élhet, formában beszél
s arról, mi van, - ítélni így tanít.
S tanítna még. De minden szétesett.
Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet.

1944

Kiszabadulni a régi-új szabadságba és felelősségbe nem is olyan egyszerű. Mit találunk majd a negyedévvel ezelőtti világ fövenyén, amelyről levonulni látszik az ár. Amely, lehet vissza is térhet, mégpedig a saját mohóságunk miatt, amellyel ismét birtokba ragadnánk mindazt, ami a koronavírus korszak előtt a miénk volt, vagy azt hittük róla, hogy oly elidegeníthetetlenül a sajátunk. Ahogy Izraelben sajnos ez a helyzet adta magát elő, amelynek következtében egy újra elcsattanó hitvesi csók ára - repülőjárat már van (!?!?!) - meg mindig 2×2 hét karantén. Hol fogunk nyaralni? Ha egyáltalán. S ha igen, leginkább itthon. Kies helyeken, ahol levehető a szájkosár-maszk. Mert lélegezni benne – ha ez még szabadon megjegyezhető – nemigen lehet huzamos viselete esetén.

A Balaton, a strand (lehet, már ezért nem szabad partszakaszon, ugyanis távollétünk alatt megvásárolták - kitől? - ) megtelt már az első felszabadult hétvégén, de a könyvesboltok előtt még nem kígyóznak a sorok.

S megnyíltak a zsinagógák is, a szellem es a lélek nyughelyei, de még droset csak a rabbi mond, s a társasági élet kiddusai is váratnak magukra.

Átmeneti időt élünk, akár az éppen magunk mögött hagyott rendszerváltás korát (1989 - 2019). Ebben a korszakban látott napvilágot 30 évfolyamunk és kb. 300 könyvünk

Ezen a felszabadult nyáron nem is tölthetnénk értelmesebben az időnket, mint hogy átismételjük e korszak leckéit - a könyvek és a folyóirat számok átböngészése révén.

Ez idő alatt a Múlt és Jövő készítői új könyvek szerkesztésével, írásával foglalkoznak. A következő számot Trianon zsidó szemszögű emlékezésének - is - szenteljük. 

S persze a legnagyobb buzgalommal a pályázatok rubrikáit töltjük ki, hogy legyen miből megvalósítani mindezt. S ebben, ha kicsiben is, de rátok is számítunk.

 

Jó nyaralást, szellemi feltöltekezést es mindenekelőtt egészséget kíván a Múlt es Jövő közössége

A Múlt és Jövő közössége

P.S. Általában mindig megkérünk titeket/benneteket, hogy mind a hírlevelet, mind ennek a Facebook változatát osszátok meg. Most külön is kérjük, hogy szánjatok egy kis időt a megosztásra (terjedjen ez is, mint a vírus), hiszen jelentős és vadonatúj tartalmakat juttathatunk el ezen az úton. Előre is köszönjük mi a küldők, s reményeink szerint az általunk - még - ismeretlen címzettek.

A Múlt és Jelen hírlevele 2020. május 12.

A lángnyelvek apokaliptikus szimbóluma

Kedves Olvasóink és Barátaink!

Mindenesetre a magunk tüzét is meggyújtottuk, hogy engedve a felszólításnak - „műveljétek kertjeitek” -, megtisztítsuk a kertet mindattól, amelyet a koronavírus miatt nem tudtunk eltakarítani, hogy a nyarat az oly felértékelődött vidéken (falun), az üde természetben tölthessük el – hogy az így nyert energiákat a Múlt és Jövő és ügyébe fektethessük.
  
                      

Heller Ágnes is Nagyörzsönyben töltődött fel, ahol e tüzek e hétvégen fellobbantak. (A tűzgyújtási tilalom ellenére, de kellő elővigyázatossággal.). Ágnes nem egyszer panaszolta szeptemberben, amikor a New School-ban tartott szemesztereire New Yorkba utazott, hogy sírni lenne kedve, hogy el kell hagynia kedvenc faluját és hegyeit. A szelleme rajta ül a nagy megtelepedettje nélkül maradt falunkon egyre érzékelhetőbben. Holnap lesz a kilenvenegyedik születésnapja, amit talán azért nem volt hajlandó megélni, mert szerette a kerek számokat – amelynek befejezettsége megérzékíti a roppant életművét, amely többszörösen is teljes és befejezett.